M.Á.V. Cn 55905 psz. fapados személykocsi

Egy Kis bevezetés

A XIX-XX. sz. fordulóján robbanásszerűen növekvő utasszám- és vonatterhelés növekedés a vasútakat új, nagyobb befogadó képességű és engedélyezett sebességű személykocsik beszerzésére ösztönözte. 1912-ben a M.Á.V. beszerzett két különösen nagy tengelytávolságú kéttengelyes személykocsit a schmichow-i Ringhoffer kocsigyárból (egy másik Ringhoffer produktumról bővebben itt olvashatsz), amelyek később, 1912-ben a VI c' jellegű, Bmn kocsi alapjául szolgáltak. E kocsi tengelytávolsága 9300 mm, tisztán II. osztályú padjain 40 ülőhelyet élvezhetett az utazóközönség. A termes elrendezésű kocsiban megtalálható világoszöld plüss padok közt hosszátjáró vezetett a kocsi két oldalán megtalálható mosdókba. Hasonlóan a VI c'jelleghez, az új VIII L jellegű, Cmn sorozatú személykocsik is hosszátjárós, nyitott peronos járművek voltak, 70+2 ülőhellyel, továbbra is két toalettel. A két acél hossztartón nyugvú nem önhordó, favázas kocsiszekrény eredetileg vörössel díszcsíkozott barna volt, amelyen alacsony dongatető nyugodott. A kocsi éke a nyitott peronon kovácsoltvas peronkorlátai voltak, réz kapaszkodókkal. 1913 és 1923 között a magyarországi vagonkartell kevéssel több, mint 1603 darabot készített. A személykocsi sorozat később alapot adott az ABak sorozatnak is. Jelenleg két Cmn és egy ABak kocsi tagja a nosztalgia flottának, egy Bmn kocsi pedig a Vasúttörténeti Parkban várja újjászületését.

Az Építés menete:

Az építés alapanyaga két darab Piko junior kocsi volt, melyeket ketté kellett vágni (javallott a sűrűn fogazott lombfűrész), majd a két hosszabb kocsirészt összeragasztottam. FIGYELEM! A Szűcs cikk modellje hossztorzított, a modell hossza kb. 1 centivel rövidebb a kelleténél, mert a készítője az ablakkiosztáshoz igazította a kasztni hosszát, nem a kasztni hosszához az ablakkiosztást! A két félből tehát összeragasztottam az építés alapját jelentő kocsiszekrényt.

Ezzel előállt az építés alapja. A tetővel ugyan ez, de még a két tetőelem elvágása előtt alakítsuk ki a behúzott tetővégeket. Én egy forró alfakéssel 4 (két kisebb alsó, 2 nagyobb felső) darabra vágtam, majd tűz (teamécses) fölött enyhén melegítve a tetőket „behajtottam” ez elérni kívánt alakba. Ezt érdemes fölös tetőkön gyakorolni. Az ocsmány illesztéseket, éleket csiszolással-gitteléssel lehet simává tenni, e kettő folyamatos ismételgetésével. A perontető belsőjét ívesre ki kell alakítani, illetve a tető legkülső, függőleges betétlapját (amely a kocsiszekrény homlokához belülről illeszkedik) el kell takarítani. Ugye emlékszünk még Pitagorasz tételére? Hát, én nem emlékeztem rá, és a visszahajtott, emiatt rövidebbre sikeredett tetők nagyon hülyén néztek ki, ezmiatt vághattam ki az emlegetett homlokelemeket... nem is beszélve arról, hogy az akkor a tömítéshez használt fagitt és a műanyag más anyagtulajdonságai miatt kimarni sem lehetett a tető belső formáját, ami miatt ez igen rusnya maradt. Javasolt megoldás: hajtogatás helyett műanyag lapból fel kell tölteni a tető faragott részét, de olyan műanyaggal, amit acetonnal fel tudunk ragasztani. B megoldás lehet epoxy gyurmából felépíteni az adott elemet, de nem tudom, ez mennyire lehet strapabíró. Ez után történt a gázvilágítás elemeinek hulladékból és rézdrótból a kocsitetőre történő felépítése. Végül a tetőt törtfehérre, a tetőarmatúrákat feketére festettem.

A kasztni:

A kocsiszekrény és az alváz a modellen egy egység, elválaszthatatlanok, ettől függetlenül két külön bekezdésben tárgyalom.

A kocsiszekrény megörökölte donorjai ablakkiosztását, amit módosítani kellett, az ablakokat ki kellett szélesíteni, tetejüket ívesre reszelni. Három módszert próbáltam ki. Az első lényege, hogy az ablak végső ívrére hajlított alumínium csíkot (éljenek az ötvenes dobozok) a két oldalán egy-egy pöttyel megragasztva, hátulról maszkolószalaggal leragasztva létrehozott zsaluba fagitett kentem. Az a módszer... nem működött. Másodikként az oldalfal tetejét cseréltem le, mert az ablakok felett a műanyag "elkopott" az előző procedúra mértéktelen ismételgetése miatt. Ez még annyira sem működött. A legjobb módszer a Termes 53-on kikísérletezett. Kell hozzá egy kerek, lapos, lencse, és háromszög profilú tűreszeló. Először kialakítottam az ablak végső szélességét lapos reszelővel, háromszögletűvel. Ezután háromszög reszelővel az ablak felső éle közepén kicsi vágást ejtettem úgy, hogy kb. 0,7-0,8 mm maradjon a vágás teteje és a tető alja között. Kerek profilú tűreszelővel kialakítottam az ablak lekerekített sarkát, a reszelővel csak felfelé veszek el anyagot. Majd elipszis (lencse) alakú és/vagy lapos tűreszelővel összedolgozom a két sarkot és a csúcsot. Látsd az ábrát!

Az alváz:

----Figyelem! Az alábbi szöveg frissítés alatt áll!----Az alvázon különösebb beavatkozásoka eszközölni nem kellett, egyedül a feszítőmű, valamint a gáztartályt kellett plusz alkatrészként elkészíteni, illetve a felfüggesztés maszkját kellett egy újra cserélni, ez Sim kártyából került kivágásra, úgy, hogy a laprugó vonalában az imitáció a gyári felfüggesztésként folytatódott. A kocsi, mindkét oldalon szigetelt, Roco, 11,3 mm átmérőjű fém kerékpárokat kapott, a régi Piko helyett.

A belső tér:

A belsőt, az eredetiről készült fotók alapján, joghurtos dobozok aljából készítettem el, majd a Revell homok színű festékével adott alapszínt szintén Revell Rozsda színével szárazecseteltem, a padlót, illetve a fapadok sötét léceit __ festékkel festettem sötétebb barnára. A kocsi padlója is ezt a színt kapta.

A kocsi Festése:

Mivel a kocsi eredeti verziója egy gyönyörű, de nagyon bonyolult festési sémát követ, ezért a kocsi Ep. II-es verziója került megépítésre, a kocsiszekrény sötétzölddel (kocsizöld, MÁV-os szakzsargon szerint egy nagy doboz fekete festékbe öntendő egy kisdoboz sötétzöld), Revell ’68-as festékkel kentem le, a tető törtfehér, rajta az armatúrák feketék, az alvázzal és minden elemével együtt. A peron, és a peronkorlát is fekete festést kapott. A kocsi feliratait egy kissé tompított, néhai ecsetbe befogott gombostűvel festettem fel. Ugyan ezzel a módszerrel írtam fel minden felíratát, a Cn 55 905-öt éppúgy, mint az ülőhelyek, vagy az önsúlyt jelölő szövegeket is. (Folyt. Köv.)

(Folyt. Köv.)